Furulyazenekarunkat kísértük el néhányan gyülekezetünkből Balatonföldvárra, a helyi baptista gyülekezet meghívására november 8.-án vasárnap, ahol együtt testvéreinkkel hálaadó napon emlékeztünk Isten áldásaira.

Nemrég alakult kis gyülekezet tizenhét bemerített tagot számlál és a három gyermeken kívül öt érdeklődő látogatja vasárnaponként az istentiszteleti alkalmakat. Lelkipásztoruk Nemeshegyi Zoltán délelőtt, 1 Krónikák 29, 10-18 igék alapján adta tovább Isten üzenetét a vendégekkel kibővült gyülekezet számára. Dávid hálaimája nyomán beszélt a hálaadás fontosságáról, indokairól és a lelkületről, melyet Isten lát mikor ajándékot viszünk színe elé! „Ne csak egy évben egyszer legyen hála Istenünk felé tetteiért, ajándékaiért, áldásaiért, hanem minden nap.” Hangzott a felszólítás! Mind azt, amit neki adhatunk mind tőle kaptuk. Az igehirdetés előtt és után számos lelki ének dallamát játszotta az ócsai furulyazenekar négy szólamban. A helyi testvérek énektöbbesét hallgattuk meg majd bizonyságtételeket, szintén a helyi gyülekezetből. Alkalmunkat úrvacsorai közösséggel folytattuk, együtt emlékezve Megváltónk értünk elszenvedett halálára és hálaadással váltunk eggyé a szövetségújításban. Közös ebéd és az asztalközösség tette lehetővé a testvéri beszélgetéseket, személyes kapcsolatok ápolását. Kora délután újra elfoglaltuk a Bethesda Üdülő kis kápolnáját ahol a megnövekedett létszám mellet a helyi gyülekezet felkérésére megérkezett a Kistérségi Televízió munkatársa, aki felvételt készített az istentiszteletről. Közös énekkel kezdtük a délutánt, majd egy kisleány a századik zsoltárt mondta el. A furulyazenekar szolgálatai között bizonyságtevők személyes életpéldájuk által bátorították az egybegyűlteket hálaadásra. Az igehirdetésre fuvolatöbbes dallamai készítették elő szívünk talaját. A 34. zsoltár 2-11 versekre irányulhatott szívünk melyben hangsúlyossá vált, hogy Isten dicséretre méltó, egyedül Ő szeretetteljes, jóságos, aki megőriz és lelkünket felvidámítja. „Lehet Isten jóságáról beszélni csupán, de a legjobb annak, aki megtapasztalja azt.” Zárult az igehirdető gondolatsora. Jó volt együtt építenünk a hála oltárát testvéri közösségben Atyánk dicsőségére és magasztalására mind azzal, amit vihettünk és hozhattunk lelkünkben.