Újra ellátogattak hozzánk a Baptista Teológiai Akadémia hallgatói! Az ilyen alkalmak nagyon áldásosak, mert a vendégek délelőtt, és délután is szolgálnak, méghozzá elég változatosan.

Sokan annak örültek a legjobban, hogy vendégül láthattak egy-két egyetemi hallgatót, és egy kiadós ebéd közben (vagy inkább után) beszélgethettek egy jóízűt...

Délelőtt az imaórát Győri László vezette, mi pedig nagyon sokat épülhettünk. Miután felolvasta az igét (Róm. 12: 5-10), intett minket arra, hogy vigyázzunk, nehogy rosszul sáfárkodjunk az Úrtól kapott kegyelmi ajándékainkkal. Ezután lelkipásztorunk Nemeshegyi Zoltán testvérünk is szólt pár buzdító szót. Az ő szívére Urunk azt helyezte, hogy ne szégyelljük, hanem bátran szóljuk az evangéliumot.

Az imaóra után szokás szerint az Istentisztelet következett, ahol az Ige magvakat Milákovics Dániel szórta. Ő az imádság fontosságáról, erejéről beszélt, sok személyes példával, és megannyi Igével fűszerezve prédikációját. Mindezt a Kolossé 4: 2 alapján. Az biztos, hogy kihasználta a 60 percet, de nemigen bánta senki, mert Isten kegyelméből ez a szolgálat is áldásos lehetett a hallgatóság számára.
Délután Hetényi Levente a Zsid. 11: 32. olvasta fel, majd az Istenbe vetett hitről, szeretetről beszélt. Engem nagyon megérintett az a gondolata, hogy ha Jézus nem szégyell engem az undorító bűneimmel, akkor én, hogy merem szégyellni az emberek előtt Őt?
Ezek után jöttek a várva-várt énekek, és bizonyságtételek a teológusoktól. Az éneklésbe még az itthoni fiatalok is besegítettek. Mindegyik dal, és bizonyságtétel Jézus Krisztus hatalmas szeretetéről, és az Ő hatalmas munkálkodásairól szólt.
Délelőtt és délután is érezni lehetett az Úr jelenlétét, az Ő áldásait, csodálatos szeretetét, békességét. Mindenért Övé a dicsőség! Olyan jó, hogy jó az Úr!