Közel két évtizede Angliából indult el az a kezdeményezés, hogy minden évben, Valentin-nap környékén, egy hétig a házasság fontosságára felhívják a figyelmet. A házasság hetét hazánkban 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. 

Miért kell a házasság fontosságáról beszélni? Miért ragaszkodunk egy “ódivatú” intézményhez? Szükség van még rá? Vagy van valami alternatív életközösség? Együttélés, élettársi kapcsolatok, singli életforma? Létrehozható valami olyan, amely éppen az adott életkorhoz, az abban megjelenő szükségletekhez kapcsolható? Elképzelhető valamiféle modulszerű képződmény, amelyeket összeválogathat az ember az éppen adott szükségleteinek megfelelően?

Nem tartom kizártnak, hogy ezzel is be fog próbálkozni az emberiség, legalábbis a jóléti társadalmak, mégis azt állítom nincs valóságos alternatívája az egy férfi és egy nő élethosszig tartó, szoros kapcsolatának. Még akkor sem, ha a fogyasztói szemlélettől idegen együttélési forma a házasság. 

A házasság intézményének válsága nem új keletű. Korábban is próbálta az ember felváltani más alternatívával és amelyik társadalom ezt megtette, bizonyos időn belül el is tűnt a történelem süllyesztőjében.

Bibliánkban a zsidóhoz írt levél 13. részében a következő figyelmeztetés hangzik el:

“Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta!” 

Ezek a szavak nem csak 2000 éve, hanem ma is aktuálisak. Legyen a házasság megbecsült és tiszta!

Megbecsült. Amit megbecsülünk, arra vigyázunk, óvjuk, értékesnek tartjuk. 10, 20, 30 vagy több évtized után sem veszít értékéből. A házasság is ilyen.

Ápoljuk, vigyázunk rá, értékesnek látjuk. Nem csak az udvarlás időszakában, teszünk meg mindent, kedveskedünk, odafigyelünk, meghallgatjuk a másikat, hanem azután is.

Tudósok megállapították, hogy az a hormon, ami a szerelemért felelős, az három év alatt kiürül a szervezetből.  - Néha úgy tűnik még hamarabb is megtörténik ez. - 

Így elmúlik az kezdeti eufória, és átalakul a szerelem - jó esetben - mély szeretetté.

De azt nem mondták ki ezek a tudósok, hogy ez a hormon nem termelődhet újra, és azt sem állapították meg, hogy az eddigi személytől eltérő személlyel élhető át újra a szerelem. Azaz bátran lehet udvarolni a házastársnak évek, évtizedek után is, és az a bizonyos hormon képes újratermelődni, és szerelmes lesz a férj a feleségébe és viszont, évek, évtizedek után is. 

Ezért lehet tenni, és nem csak Valentin napon, vagy a házasság hetében!

Megbecsült az is jelenti, hogy vigyázunk rá! Óvjuk a házasságunkat. Furcsa, hogy ha egy értékes tárgyak akarjuk megtartani, akkor széfbe tesszük, körül vesszük kerítéssel, garázsban tároljuk, biztonsági felszereléssel látjuk el.  A házasságokat pedig hagyjuk, hogy támadják kívülről például egy csábító személyében, vagy belülről például a megszokás közönye. A házasságunkat is ugyanúgy védeni kell, vigyázni kell rá. 

Legyen a házasélet tiszta! Nagy többségünk nem szeret koszos, piszkos, rendezetlen otthonban élni. Rendszeresen takarítunk, rendet rakunk, a szemetet kihordjuk, betegítő időszakokban, szellőztetünk, fertőtlenítünk. Tisztán tartjuk környezetünket, hogy ne betegedjünk meg, és rend legyen körülöttünk.

A házasélet is legyen ugyanilyen gondozott!

Ne legyen jelen megbetegítő szellemiség, gondolat, amely rombolja a házaspár egységét. Időről időre át kell nézni a házaséletünket, hogy a szemetet kitakarítsuk belőle. Az önzőséget, a figyelmetlenséget, a szeretetlenséget. Nem lehet semmi megbetegítő vírus jelen a házaséletben. Például hűtlenség, közöny, megszokás. 

Igenis időt kell fordítani arra, hogy a házaséletünket ápoljuk, takarítsuk, vigyázzunk rá!

Tapasztalatból mondom, ha odafigyelünk a házasságunkra, és betartjuk a legalapvetőbb szabályokat, azaz megbecsüljük és tisztán tartjuk, akkor tíz év után is boldog, megelégedett, szeretettel teljes családban élhetünk házastársunkkal és gyermekeinkkel.

Így legyen, ámen!